Mi, emberek folyamatosan használjuk a testünket a mindennapi életünk menedzselésére, az “élésre”. Ha nem vesszük észre a megfigyelhető jeleket, a stressz syndromának meghatározott folyamat fokozatosan felemészti az energiánkat.
Mi ez a folyamat?
Mik ezek a szintek?
Az első lépcső: Alarm – A vészreakció
A folyamat legelső szakasza a riadókészültség. Amikor hirtelen egy váratlan hatás ér minket, a szervezetünk azonnal mozgósítja a védelmi erejét, hogy kezelje a kialakult helyzetet. Ez a fázis ideális esetben rövid ideig, mindössze néhány percig vagy pár napig tart. Miután a helyzet megoldódott, egy kiadós pihenéssel, minőségi alvással és egy tápláló étkezéssel a szervezet teljesen regenerálódik, és a testi egyensúlyunk hiánytalanul helyreáll.
Gondoljunk arra a helyzetre, amikor az utcán sétálva hirtelen egy hangos dudálásra leszünk figyelmesek, vagy autóval közlekedve egy hirtelen fékezésre kényszerülünk egy váratlan szituáció miatt. A szívünk azonnal kalapálni kezd, a légzésünk felgyorsul. Amint a veszély elmúlt, hazamegyünk, egy nagyot alszunk és másnapra már semmilyen nyomát nem érezzük a feszültségnek. A testi tüneteink teljes mértékben megszűnnek. Hasonló történik akkor is, amikor a munkahelyünkön egy váratlan, de fontos prezentációt kell megtartanunk. Megcsináljuk, a feszültség elmúlik, mi pedig egy kellemes esti pihenő után újult erővel ébredünk.
DE! Mi történik, ha ???
A második lépcső: Adaptáció állapota
A problémák ott kezdődnek, amikor a minket érő károsodás vagy stresszhatás tartósan fennmarad, és nem kapunk lehetőséget a regenerálódásra. Ekkor lépünk át a második szakaszba, az adaptáció állapotába. A szervezetünk ilyenkor “berendezkedik” a hosszú távú túlélésre, és megpróbál alkalmazkodni a folyamatos terheléshez. Ennek azonban súlyos ára lehet vagy lesz: a háttérben állandó felborult testi folyamatok és elváltozások indulnak el. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy az ebben a fázisban megjelenő tüneteket nem is tekintik valódi problémának. “Én ilyen vagyok” vagy “ Az élet ezzel jár.. “ magyarázatokat adunk a tüneteinknek.
Milyen tünetekről beszélek?
Ilyenkor jelennek meg a mindennapos emésztési zavarok, a semmiből felbukkanó gyakori vizelési inger, a jéghideg végtagok, a megmagyarázhatatlan bőrpír vagy a visszatérő gyulladások. Ezekben az időkben már folyamatosan érzékeljük a belső feszültséget, az állandó robbanékonyságot, a hangulatzavarokat, sőt, akár enyhe kézremegést, folyamatosan fennálló fáradékonyságot és alvászavarokat is tapasztalhatunk.
Képzeljük el azt az élethelyzetet, amikor valaki hónapokon keresztül egy rendkívül feszült munkahelyi légkörben dolgozik, ahol mindennaposak a határidők és a túlterheltség. Az is megterhelő, ha egy folyamatosan fennálló és elhúzódó családi, párkapcsolati problémával élünk, amelyben nem látszik a megoldás.
Az ember ilyenkor beletörődik, hogy ez a helyzet, és az ekkor megfigyelhető – ha valóban megfigyeljük – testi jelek mellett élünk. Nem figyelünk a testi elváltozásra, így a tünetek nem tűnnek el.
Az ember elfogadja, hogy ilyen az élet, és természetesnek veszi, hogy minden reggel fáradtan ébred, literszámra issza a kávét, este pedig csak forgolódik az ágyban.
A test eközben folyamatosan, erején felül küzd a háttérben az egyensúly fenntartásáért.
Pedig, ilyenkor sokkal pontosabban és gyorsabban megtalálható a működésben az elváltozás, és így annak a kíméletes – lehetséges, hogy még nem gyógyszeres – kezelési módja is.
A harmadik lépcső: A kimerülés szakasza
Ha az ártalmas környezeti és belső behatások továbbra sem szűnnek meg, elérkezik az a pont, amikor a szervezetünk alkalmazkodási képessége „bedobja a törülközőt” és nem képes javítani a helyzeten. A tartalékok teljesen elfogynak. Ebben a harmadik szakaszban a tünetek a legelső fázis erejével térnek vissza, de ekkor már nem múlnak el egy alvással.
Ebben a szakaszban már orvosilag egyértelműen igazolható, a megjelent és látható, kimutatható elváltozások a testben.
Tapasztalatom szerint a páciensek többsége sajnos csak ekkor, a végső kimerülés időszakában fordul orvoshoz.
Gondoljunk arra, amikor a több évig tartó, megállás nélküli krónikus túlterheltség, a rossz alvás a már kialakult testi működési zavarok után a szervezet hirtelen kimerül. Ilyenkor a semmiből, hirtelen jelenhet meg egy pánikbetegség a rosszulléteivel, egy szívritmus zavar, vagy gyomor fekély.
Többször megfigyelhető a látszólag kisebb terhelés mellett egy komoly fizikai, idegrendszeri összeomlás, amely miatt az ember hetekre vagy hónapokra teljesen munkaképtelenné válhat. Ilyen esetben ez az utolsó helyzet “ már íre a pont “ Az addig elnyomott belső feszültség ekkor már nem regenerálódik, nem oldódik meg és a legkülönbözőbb tünetekkel átveszi az irányítást az életünk felett.
Orvosként és coachként látom, hogy a mai ember hajlamos figyelmen kívül hagyni a második fázis apró figyelmeztetéseit, és megvárja, amíg a jelentős tünetek megjelenése kényszeríti megállásra. Pedig a testi állapot az adaptáció szakaszában még könnyebben visszafordíthatók.
Az is igaz, hogy az adaptációs szakaszban fennálló tünetek mögött nagyon sokszor nem találunk orvosi és diagnosztikai vizsgálatokkal kimutatható elváltozást. Ilyenkor a páciens kap egy „képzelt beteg” diagnózist. Igen könnyedén mondja a szakember, hogy “ fejben dől el minden “ vagy “hypohonder” és nem kap kezelést, támogatást az életmód váltáshoz, az esetlegesen fennálló hiány tünetek megkereséséhez. Ebben az állapotban igen sokszor a stresszornak tekinthető gyógyszereket – nyugtató, altató, hangulatjavító – gyógyszereket kapja meg. Ez a helyzet egyenesen a kimerültség állapotába vezet, megoldás, helyreállítás nélkül.
A felelősség a beteg részéről, hogy időben jelentkezzen a gyanús tünetek megjelenésekor, orvosnál. Igy sokkal gyorsabban tud változtatni az életmódon, a helyzetén.
A felelősség az orvos részéről, hogy negatív eredmények után segítsen természetes eszközökkel talpra állni a páciensnek a kialakult állapotból.
A cikksorozat következő részében egy olyan stresszort fogunk részletesen górcső alá venni, amely észrevétlenül, a mindennapi táplálkozásunkon keresztül tartja fenn a rejtett gyulladásokat a szervezetünkben, és közvetlenül rombolhatja a testi-szellemi egyensúlyunkat.
A cikkben szereplő információk általános tájékoztatási és oktatási céllal készültek, nem helyettesítik a személyre szabott szakorvosi kivizsgálást, diagnózist és kezelést.